Amikor elhangzik Egyiptom neve, többnyire a piramisok jutnak eszünkbe. A hatalmas építmények, amelyek az élő ember életében semmilyen gyakorlati céllal nem bírnak. Vajon honnan volt Egyiptomnak ereje és pénze ezeknek az óriási gúláknak a megépítéséhez?

   

Annak ellenére, hogy a régészek talán még hosszú ideig nem tudják pontosan megállapítani a piramisok pontos számát, becslések szerint 70-80 darab épült a történeti Egyiptom területén. A fele királyok sírhelye, a többi pedig az uralkodó dinasztia tagjainak szolgált temetkezési helyül. Nam mind maradt azonban fenn napjainkig. Némelyeket sohasem fejezték be, és minden bizonnyal számos olyan építmény is van, amelyet még mindig a sivatag homokja fed.

  Fotó: Otto Leholt Person.

Csak a legnagyobb piramis - Khufu fáraó piramisa /kép fent/ - építőanyagából Egyiptom egész Földközi-tenger mentén húzódó partján 2 méter magas és 1,2 méter vastag kőfalat lehetne felépíteni. Ha a hat legnagyobb piramis építőköveit alapzatkövek gyártására használnánk fel, 6 méter széles és 12 000 kilométernél is hosszabb országutat építhetnénk, amely például Budapesttől Pekingig vezethetne.

Ezt a temérdek építőanyagot azonban valakinek ki kellett termelnie, és az építkezés helyszínére, több tiz kilométer távolságba kellett szállítania. Abban a korban azonban még ismeretlen volt az olyan egyszerű segédeszköz, mint például a csigás emelő, és még vasszerszámok sem voltak.

Mindenről a Nílus tehet

Egyiptom gazdasági felvirágzását a legnagyobb afrikai folyam segítette. Nem véletlenül nevezik Egyiptomot a Nílus ajándékának. A folyó rendszeres áradásai tették lehetővé a bő termést, a folyó gaz-dag halállománya munkát adott a halászoknak, és az ország fő közlekedési útvonala volt észak és dél között. Az áradások annyira fontosak voltak az itt élőknek, hogy feljegyzéseket vezettek a Nílus vízállásáról. Sőt némely történész hajlik arra a véleményre, hogy épp ezek a feljegyzések tették lehetővé az írás kialakulását a Nílus mentén.

Az öntözőcsatornák kiépítése és az azt követő mezőgazdasági fejlő-dés az életszínvonal növekedéséhez vezettek. Nem csak arra volt lehetőség, hogy a kézművesek hagyjanak fel a földműveléssel, meg-jelent egy újabb embercsoport is, akit meteorológiai, matematikai, földmérési ismeretei választottak el a köznéptől. Ez a csoport értékes tudását gondosan őrizte, végül pedig nélkülözhetetlensége jelentős privilégiumhoz juttatta - ők lettek a papok.

Az egyiptomi írás

Az első fennmaradt írásos emlékek az i.e. 4-3 évezredből származnak. Az egyiptomiak az írást másodikként fedezték fel az em-beriség történelmében. Ez azonban a mezopotámiai írásoktól teljesen függetlenül történt, és csak nem sokkal az első sumer írásos emlékek megjelenése után. Elsőként a hieroglif írás (a görög hieros = meg-szentelt és a gliphó = vésni szóösszetételekből) jelent meg, majd a hieratikus írás (a görög hieratikos jelentése "papi"). A két írás nagyon hasonlít egymásra, csak annyi a különbség, hogy a hieratikus írás egy kicsit leegyszerüsített forma, és a hieroglifákkal szemben, amelyekkel sírkamrákat és monumentális építményeket díszítettek, a hieratikus dokumentumok a hétköznapi életben voltak használatosak.

(Az első fennmaradt írásos emlék Az i.e. 4-3. évezredből).

   Fotó: Egyptian Wright

Az i.e. 7. században jelent meg a démotikus írás (demos görögül népet jelent). Szintén nem érdektelen, hogy a hieroglifákat 3500 éven keresz-tül alkalmazták, tovább, mint az ékírásos jeleket, vagy akár a latin betű-ket.

A hieroglifákat sokáig nem tudták megfejteni. A megoldáshoz a segítsé-get az i.e. 196-ban készült rosette-i kő segített hozzá, amelyen a szö-veg hieroglif és démotikus írással, valamint görögül is szerepelt. Első-ként 1822-ben a francia kutató, Jean-Francois Champollion volt képes elolvasni a kő feliratát. Ebben az is segítette, hogy jól ismerte a kopt nyelvet, amely az óegyiptomiból fejlődött ki.

Az éledő Egyiptom

Ez a folyamat, amely már időszámításunk előtt a 6-5. évezredben kezdődött, teremtette meg az Egyiptomi Birodalmakat. A lakosság-szám és a falvak növekedésével gazdasági érdekből elindult egysé-gesülésük nagyobb településekké.

A legerősebb vezetőkből lettek a szinte korlátlan hatalmú uralkodók, akik végül már földi Istennek hívatták magukat. Annak ellenére, hogy elméletben mindent, a földtől az emberekig a birodalom uralkodója bírtokolt, az eredeti közigazgatási egységek, a faluközösségek, az egész ókori egyiptomi történelemben megőrizték bizonyos fokú önállóságukat, és dönthettek a mezőgazdasági földjeiken megtermelt javak szétosztásáról. A mezőgazdasági termésből a későbbi idősza-koban adót is fizettek, amelyek a termés nagyságától függtek.

Az időszámításunk előtti 4. évezredben a több tucat állam végül két nagyobb egységbe tömörült: Alsó- és Felső-Egyiptomba. A 3. évez-redben aztán Egyiptomot a legenda szerint az első uralkodó dinasztia alapítója, Ménész király egyesítette. Az egyesítéskor azonban Ő sem bánt kesztyűs kézzel a meghódított népekkel. A fellelt dokumentu-mok említést tesznek egy állítólagos felkelésről is, amelyben 50 000 dél-egyiptomit vertek le. Az egységesítés az ország és társadalom további fejlődését eredményezte, mígnem néhány évszázaddal később kialakult az államrend, amit a történetírók az Óbirodalomnak, a piramisok korának neveznek.

A piramisok elődei

A hatalmas piramisok persze nem azonnal, minden előzmények nélkül alakultak ki, az uralkodói temetkezőhelyek legkifinomultabb fejlődési fázisát jelentették. Lélekházakat az uralkodók és természetesen az egyszerű emberek is készítettek maguknak már korábban is. Nagysá-guk alakjuk és formájuk aqzonban az évek alatt változott és fejlő-dött. Az Óbirodalom jelentette a termelési, szervezési és a technoló-giai csúcsát, amely így lehetővé tette a piramiskomplexumok építé-sét.

A piramisok elődei, a masztabák megőrizték a földfelszín alatti sír-kamrákat, amelyeket egy felszín feletti építmény fedett nem ége-tett téglákból, és amelyek lelki szertartások helyeit őrizte a mélybe zárva.

      Illusztráció: Crystalon.Org

A legrégibb eddig feltárt ilyen jellegű építmény Meretneit királynéé volt, az első egyiptomi királyok egyikének, Narmernek a feleségéé. Narmer személyazonosságát illetően azonban a kutatók között is vita folyik, egyesek szerint azonos Egyiptom egyesítőjével, Ménésszel, mások sze-rint közvetlen utódja volt.

Ilyet még nem látott a világ!

Egy teljesen újszerű piramis építésének ötletét legelőszőr a harmadik dinasztia második uralkodója, Dzsószer fáraó vetette fel. Három év-század virágzása, a növekvő mezőgazdasági termelés, a virágzó kül-kereskedelem, amely királyi monopólium volt, és a portyázó hadjára-tok hoztak annyi bevételt, amiből egy olyan masztabát lehetett épí-teni, amit még nem látott a világ. Az eredeti terveket végül módosí-tották, újabb emeleteket húztak az alapra, és elkészült az első lép-csős piramis.

Időszámításunk előtt 2700 körül építették a szakkari temetkezési helyen. Alapterülete 125x115 méter, magassága pedig elérte a 61 métert. A korábbiaknál nemcsak méreteiben, hanem hanem a fel-használt alapanyagokban is különbözött. A kőből készült falak több évezreden át fennmaradtak.

De vajon mi vezette a fáraót ilyen monumentális piramis megépítésé-hez? A történészek egyetértenek abban, hogy a korabeli gazdasági fellendülés és a vele közvetlenül összefüggő állami közigazgatási rend fejlődésének egyenes következményeként alakult ki az igény. Ez pe-dig vallási elképzelés és állami ideológia kérdése volt. Az egyiptomiak hittek abban, hogy a király az elhunyt alattvalók felett fog uralkodni. Ahhoz tehát, hogy ők maguk tovább élhessenek abban a bizonyos másvilágban, érdekükben állt felépíteni egy megfelelő méretű sírkam-rát, és és megőrizni az uralkodó kultuszát.

Kimeríthetetlen munkaerőforrás

Minden régészeti lelet arról tanúskodik, hogy az egyiptomiak piramisa-ikat kizárólag emberi erővel építették fel, egyszerű eszközök segítségé- vel. Nem használtak sem igásállatokat, sem bonyolult emelőcsigákat de még kerekeket vagy görgőket sem. Mindent az emelőkar és a (folyékony habarccsal bevont) csúszós ferde felület segítségével oldottak meg. A technológiai hiányosságokat nyers erővel pótólták.

A kőbányákban vájatokat alakítottak ki majd az egyszerű vésőkre és csákányokra hatalmas botokkal ütöttek. A nagyobb kockaköveket szá-nokon szállították az előre megerősített utakon az építkezés helyszí-nére, ahol a végső megmunkálás folyt, szintén egyszerű vésőkkel. Ez is arra utal, hogy kizárólag a szinte kifogyhatatlan munkaerőre hagyatkoz-tak.

Tökéletes katonai szervezet

A munka szervezése jól mutatja az egyiptomi állam keletkezésének körülményeit, amikor a legnagyobb hatalmat a felfegyverzett csopor-tokkal körülvett törzsek vezetői birtokolták. Így nem sokban különbö-zött a katonai szolgálattól. Félig katonai jellegűek voltak a sivatagi kőbányákba induló csapatok is, ahol a megfelelő minőségű és ke-ménységű kőtömböket termelték ki a királyi sírok építésére vagy szobrok faragására.

    Illusztráció: Discovery

("A kőbányákban a kősziklákból vésők segítségével hasították a követ nehéz pálca ütögetésével. A nagyobb kockaköveket szánokon szállították az előre megerősített utakon a helyszínre, ahol a végső megmunkálás folyt, szintén egyszerű vésőkkel.")

Hasonló volt ez piramisok építésekor is. A legmagasabb alakulatot a 800-1000 munkásból álló legénység alkotta. Ez 200-500 dolgozóból álló csapatokból állt össze, amelyek további 10-50 dolgozóból álló csoportokra osztottak. A munka anyagi részére a felügyelők ügyel-tek, a szellemi és ideológiai rendért pedig a papok voltak felelősek.

Miért ennyi ember?

A piramisok építésén dolgozók száma a piramis nagyságától és bonyolultságától függött. Az egyiptológusok azt feltételezik, hogy az első, Dzsószer fáraó piramisának építése sokkal kevésbé volt haté-kony, mint a legnagyobb fennmaradt építmény, Khufu fáraó piramisá-nak építése.

 

   Fotó: Discovery

Amíg a tízszer kisebb Dzsószer-féle piramis építésében a kutatók szerint 10 000 ember vett részt húsz éven át, bár ez csak nagyon hozzávetőleges becslés, addig Khufu fáraó piramisánál 30 000 em-ber dolgozott azonos ideig. A befektetett munka és az alapanyagok mennyiségének arányeltolódása azonban nemcsak az ismeretek fejlő-dése miatt következett be, hanem azért is, mert Khufu piramisa alatt hatalmas föld alatti járatrendszer van.

  Fotó: www.Roland-Harder.de

Minden azonban csak puszta becslés. A piramisok építéséről sajnos közvetlen feljegyzés nem maradt.

Egyáltalán nem önkéntes munka!

Máig él az elképzelés, amely szerint a hatalmas piramisokat elgyötört rabszolgák építették. Ennek azonban az ellenkezője igaz, a temetke-zőhelyeket szabad emberek építették királyaiknak, már ha nevezhet-jük őket annak. Ez azonban egyáltalán nem azt jelentette, hogy az építkezésen, amely az év három hónapjában folyt csupán az árvizek idején, a birodalom unatkozó polgárai dolgoztak haszonszerzés céljából.

A munkaerő egy részét kézművesekre bízták, aki ezt a tevékenysé-get egész évben végezték. A dolgozók többségének azonban ez a munka egyáltalán nem volt önkéntes. Az egyiptomi embereknek részt kellett venniük a kötelező közmunkán is, amelyhez a királyi sírhelyek építése is is tartozott, de idetartozott a csatornák karbantartása, a gátak építése, a hadjáratokon való részvétel is. A behívások különö-sen az áradások időszakára estek, amikor nem dolgozhattak földjei-ken. A munkaerejüket tehát állami célokra használták.

 

Az uralkodók kivégeztették építészeiket?

Tudatosítanunk kell, hogy az egyszerű népnek a fáraó hatalmához képest nem volt túl nagy szabadsága. A pénz ismeretlen fogalom volt a korban (az egyiptomiak csak az időszámításunk előtti 4. században kezdtek el pénzérmét verni), és a természetbeni járandóság csak a életben maradáshoz volt elég.

Persze erőszakkal csak a képzetlen munkásokat fogták. A képzett kőfaragók, szobrászok építészek bőkezű jutalmat kaptak munkáju-kért. Közülük is az építészek örvendhettek nagy társadalmi elisme-résnek.

     Illusztráció: Discovery

Az egyiptomi építészek nagy köztiszteletnek örvend-tek és magas társadalmi rangjuk volt. A legrégibb is-mert piramis, Dzsószer fáraó emlékhelyének építője egyben az uralkodó legmagasabb tisztségviselője is volt.

Annak ellenére, hogy az uralkodónak fontos volt túlvilági biztonsága érdekében a sírkamra helyének eltitkolása, az arról szóló híresztelé-seknek, miszerint az árulástól való félelem miatt az építészeket örök hallgatásra ítélték, nincs valóságalapjuk.

Mindenről feljegyzés készült

Az ókori Egyiptom hivatalnokai nagy mennyiségű papiruszdokumentu-mot hagytak maguk után, amelyek arról tanúskodnak, hogy az ókori egyiptomiak igen gondos bürokraták voltak. Minden földbirtokon vagy templomban pontos könyvelési feljegyzést vezettek annak mindenna-pi működéséről és a kiadásokról. A hivatalnokok mérték ki a földterü-leteket, jegyezték fel a termés bőségét, és határoztákmeg az adók mértékét.

Az egyiptomiak hajlama a bürokráciára tulajdonképpen nem is megle-pő, hiszen a fáraók voltak a tulajdonosai minden földterületnek, és a kisebb közigazgatási egységek kötelesek voltak kimutatásokat készíteni a fáraónak minden forgalomról. Általános bürokráciáról volt szó, amelyet a köponti szerv igényelt.

Képzés földműveseknek is

A kiterjedt írásos anyagok, a bonyolult számítások és a pontos nap-tárak vezetése magas fokú képzettséget igényelt. A képzési centru-mok voltak az úgynevezett életházak, amelyek bizonyos templomok mellett működtek.

A képzés elméletileg bárkinek elérhető volt, aki megengedhette ma-gának a tandíjat, a származáson nem múlott sok. Az igazsághoz a-zonban hozzátartozik, hogy egy szegény földműves még csak nem is álmodhatott arról, hogy ilyen dolgokra áldozzon.

A hivatalok csúcsaira persze nem volt ennyire egyszerű bekerülni. Az Óbirodalom kezdetén a magas rangú hivatali beosztásokat a királyi család tagjai foglalták el, az 5. dinasztiától kezdődően azonban eze-ket a helyeket már nem királyi származásúak is betölthették.

Sőt lehetőség volt bozonyos mértékű szakmai előrelépésre is. Például Ptahsepszesz a királyi fodrász hivataláét töltötte be, ami már egé-szen magas beosztásnak számított, majd fokozatosan előlépett ve-zírré, azaz az egész közigazgatás vezetőjévé, így az is lehetővé vált számára, hogy egy hercegnőt vegyen feleségül.

Meglepő matematikai ismeretek

Úgy tűnik, az egyiptomiak nagyon értettek a matematikához. Amel-lett, hogy már pusztán a piramisok megépítéséhez, és a csatornák kiméréséhez jelentős matematikai apparátus kellett, a piramisok o-lyan adatokat is rejtenek, amelyek meglepő ismeretekről tanúskod-nak. A legnagyobb egyiptomi piramis például a Föld és a Nap megkö-zelítő távolságának a kétmilliárdod része. Az alapnégyzet hossza osztva a piramis magasságának kétszeresével a Ludolf-féle pi-szá-mot adja.

Hogy mindez puszta véletlen csupán, vagy az ókori egyiptomiak meghatározott céllal vittek-e sírjukba hasonló adatokat, a régészek nem akarják kommentálni. Számukra sokkal fontosabb ismeretek vár-nak bizonyításra.

Az ókori egyiptomiak a tízes számrendszert alkalmazták, mint ahogy mi is. Voltak jeleik az egyesre, a tízesre, a százasra, az ezresre stb., majd a jelek kombinációjával írták le a számokat (a római számokhoz hasonló módon, csak hiányoztak az 5, 50, 500 stb.) jelek.

    Illusztráció: Museum.Alqahirah

Álltalában a számok összeadását, kivonását és osztását használták. A törtekel folytatott számításoknál azonban kizárólag a törzstörtekre összpontosítottak, vagyis azokra, amelyeknek a számlálójában egyes van (egyharmad, egynegyed, egyötöd stb.)

A papírusztekercsek, amelyek mindmáig fennmaradtak, sajnos csak a matematika alapvető síkját rögzítik, vagyis azt, amelyet mérési és a könyvelési munkáknál használtak. Az összetettebb számítások létére azonban semmilyen bizonyítékot nem találtak.

                                                            Sólyom Petra

 

 

Tutanhamon titka

Ismerje meg a világhírű egyiptomi régészeti lelet feltárásának körülményeit és a fáraó átkának különös történetét!

A Királyok völgyében

Howard Carter régész 1922. november 5-én rábukkant egy feltételezett sír lepecsételt bejáratára a Királyok völgyében.

19 nap alatt szabaddá tették az ajtót, amely egy kb. 10 méter hosszú folyosóra vezetett. Ennek végében egy újabb ajtó állt. November 27-én ezt is kinyitották, Carterék szeme elé pedig csodálatos látvány tárult. Arany trónszék és ravatalok, két óriási fekete szobor, alabástromvázák, luxus- és használati tárgyak nyűgözték le a belépőket - szarkofágnak viszont nyomát sem látták. A szoba tüzetes átvizsgálása során aztán az egyik ravatal alatt észrevettek egy aprócska nyílást, amely egy oldalkamra jelenlétére utalt.

Február 17-én Carter leválasztotta az oldalkamra bejáratát elzáró kőlapokat, a sötétből pedig egy tömör aranyfal - valójában egy halottasszekrény - körvonalai bontakoztak ki. Miután kinyitották a hatalmas szekrényt, egy sértetlen pecséttel ellátott másikat találtak benne.

 

A halottasszekrény és szarkofág külső vizsgálata az ásatás támogatójának halála, valamint az engedélyek meghosszabbítása és a lelete szétosztása körüli viták miatt hosszú évekig tartott. Ám végül is sor kerülhetett a 2,75 méter hosszú, 1,5 méter széles és 1,5 méter magas, gránitlappal fedett szarkofág felnyitására...

"Az első pillanatban csalódtunk, mert a tengernyi gyolcskötegnél egyebet nem láttunk. Annál lenyűgözőbb volt azután, mikor a gyolcskötegek alól kibontakozott maga a király!" írta később könyvében Carter. Az uralkodó alakjának aranyból készült mása tökéletes állapotban volt!

Problémák

A szarkofág három koporsójának vizsgálatakor a másodikat és a harmadikat elválasztó hézagban tömör, fekete masszát találtak. Carterék aggódtak, hogy a zsíros, gyantás anyag kárt tett a múmiában, és balsejtelmük, sajnos be is igazolódott. A mikor a harmadik koporsót is felnyitották, ott feküdt előttük a fáraó magasztos és egyben borzalmas látványt nyújtó múmiája...

---

 Később sokan azzal vádolták Cartert, hogy "szétdarabolta" a maradványokat. Ám a kritikusok nem vették figyelembe, hogy 1925-ben a technikai feltételek meg sem közelítették a maiakat, ráadásul Carteréknek azzal is szembe kellett nézniük, hogy a sok kenőolaj a múmia lábait és a maszkkal fedett arcát kivéve a test többi részén fekete masszává keményedett. A gyanta alkotóelemeinek oxidálódása pedig nemcsak a testet fedő gyolcson, hanem a szöveteken és a csontokon is égési tüneteket okozott. A kenőcsréteg helyenként annyira megkötött, hogy vésővel kellett eltávolítani.

Ám a fej remek állapotban maradt! "Békés, szelíd ifjú arc volt. Nemes és előkelő, szép metszésű, élesen kirajzolódó ajkakkal" - írta Carter.

A fáraó átka

Miután a leletnek híre ment, az egész világ erről kezdett beszélni, az újságok pedig igyekeztek a legszenzációsabb tudósításokat megjeleníteni az eseményről.

A kiindulópontot az ásatás mecénásának, Lord Carnarvonnak 1923-ban bekövetkezett halála adta: bár a lord valójában egy elfertőződött moszkitócsípés és az időközben kialakuló tüdőgyulladás miatt hunyt el, nem sokkal később már "a fáraó átkáról" és a sírfeliratról kezdtek suttogni.

"GYORS SZÁRNYAKON JŐ EL A HALÁL AHHOZ, AKI A FÁRAÓ ÁLMÁT MEGZAVARJA"

- állítólag ezt a feliratot találták Tutanhamon sírjában, és ez volt az a mondat, amely az egész lavinát elindította... -

Hát még, amikor rövidesen Lord Westbury, Carter titkárának az apja is elhalálozott, aztán pedig a fiát találták holtan a lakásán! Meghalt még egy egyiptológus, illetve egy férfi is, aki épp egy múmiát röntgenezett. A legendagyártó gépezet beindult, a fáraó átka állítólagos áldozatainak a száma pedig rövidesen elérte a harmincat...

 

Csakhogy az említett haláleseteknek semmi közük nincs Tutanhamonhoz: az átokkal kapcsolatban emlegetett elhunytak egyike sem vett részt az ásatáson, sőt még csak a sír közelében sem járt! Egy kivétel akadt: 1928-ban meghalt  A.C. Mace, aki Carterrel együtt nyitotta fel a sírkamrát, de ő már akkoriban is súlyos beteg volt. Lord Carnarvon egészségi állapota pedig szintén gyenge lábakon állt már akkor is, amikor először utazott Egyiptomba.

Ám van még egyértelműbb bizonyíték is arra, hogy a fáraó átka csak egy legenda, melyet a misztikumra és rejtélyekre vágyó közönség igényeinek kielégítése érdekében indítottak útjára. Ez pedig nem más, mint hogy akik valóban jelen voltak a múmia sírjának felnyitásánál, valamennyien kifejezetten szép kort éltek meg!

 

Maga Carter például 60 évesen, 1939-ben ment el, Alfred Lucas vegyész, aki a legtöbbet dolgozott a tárgyakkal, 1945-ben, 78 éves korában halt meg, míg dr. Douglas derry, aki Tutanhamon múmiáját vizsgálta, 86 évesen, 1961-ben hunyt el.

A végére pedig a talán legérdekesebb adat: a "gyors szárnyakon jő el a halál ahhoz, aki a fáraó álmát megzavarja" átok nem létezik, sehol nincs feljegyezve, és egyetlen feliraton sem szerepel!

   Forrás: (szöveg és képek) Blikk Nők 2011.02.16.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Egyiptomi Piramisok
Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány - © 2008 - 2024 - rugyecskek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat