Fotó: Bridgeman Giraudon Art Library

A kétarcú római istenről nevezték el Kr.e. 700 körül az év 11. hónapját, amikor az addigi tíz hónap helyett tizenkét egységre osztották az évet. Január (Boldogasszony hava) csak Kr.e. 153-ban lett az év hónapja.

Megint itt van január, az év tizenegyedik hónapja - sóhajthatott annak idején a nyírkos-hideg időben a köztársaság kori Róma polgára. És reménykedve hozzátette, hogy alig három hónap van már csak hátra az évből, s aztán az illatos tavasszal ráköszönt majd az új, talán szebb esztendő...

Magyarázatul annyi, hogy a rómaiak előszőr a tavasz beköszöntéhez, később, a köztársaság korában a consulok hivatalba lépésének napjához - március 25-éhez - kötötték az év kezdetét, hogy aztán Kr.e. 153-ban január elsejére tegyék azt.

Az esztendő hónapjainak száma és neve akkor és utána még sokáig sem volt változatlan. A legtöbb mai hónapnevünk a római történelem kezdetéig, a legenda szerint a várost alapító Romulusig nyúlik vissza. Ő tíz egységre tagolta az évet, s az első szakaszt, "hónapot" a hadisten, Mars magasztalásául nevezte el. Így lett az azóta évkezdő funkcióját elvesztő hónap március. Az április név eredete vitatott: vagy a tavaszt idézi, az aperire (megnyitni) igéből ered, vagy egy etruszk istennevet takar, esetleg az indoeurópai apro (második) szóból született. A május Maia Maiestasnak, Mercurius isten anyjának, a termékenység istennőjének nevét örökíti meg. A június eredete szintén vitatott: Romolus az egyik hagyomány szerint a fiatalokról (iuniores), a másik szerint luno istennőről nevezte el. A városalapító a további hónapok nevével nem sokat bíbelődött: sorszámozta őket 5-től 10-ig. A régi római naptár 5. hónapját egyszerűen ötödiknek (quintilis) hívták - egé-szen Julius Caesar meggyilkolásáig, amikor is rá emlékezve kapta a hónap mai nevét. A fantáziátlan hatodik a sextilis is "személyi kultusz" áldozata lett: Augustus császár nevét ruházták rá. A többi hónapnév a mai napig megmaradt pőrén, sorszámnévként: Septembris, Octobris, Novembris és Decembris (pedig a hetedik, nyolcadik, kilencedik, tizedik hónap ma már júliussal kezdődik és októberrel végződik) 

Aztán Kr.e. 700 körül, a hagyomány szerint Numa Pompilius király idejében az évet tizenkét szakaszra osztották: az eddigi tízhez "hozzácsaptak" két új hónapot. A tizenegyediket lanusnak, a kezdetet és a véget is látó, s ezért kettős arcú istennek szentelve lanuariusnak nevezték el. Az év utosó hónapja pedig a februare (megtisztulni) igéből kapta a nevét: akkor, az év végén tartották a rómaiak a mágikus megtisztulás ünnepét, a Lupercaliát.

A Kr.e. 2. század közepére kialakult római naptárt Kr.e. 46-ban (az alexandriai Szószigenész matematikai-csillagászati számítása alapján) Julius Caesar reformálta meg. Az úgynevezett Julianus-naptárt azután 1582 februárjában a XIII, Gergely pápa által bevezetett Gergely-féle naptár korszerűsítette.

Mellesleg nemcsak hónapjaink elnevezése, hanem a "naptár" szó sok nyelvben elterjedt neve - így a mi régies "kalendáriumunk" - is római örökség. Minthogy a hónap mint időegység a holdciklushoz kötődött, a kezdő napot a holdsarló megjelenésével "kihírdették" - az ige latinul calare - innen e nap Calendae neve...

                                                                   Vörös Eszter

      Fotó: Magyar Nagylexikon Kiadó Archivuma

Január azaz Boldogasszony hava az 1793-as Kassai Új Kalendárium- ban.

  Forrás: NATIONAL GEOGRAPHIC 2007 január.

 

Egy kis naptártörténet

Egyetlen olyan mértékegysége volt az embernek évezredekkel ezelőtt, amelyet a természet úgy adott neki, hogy mindenféle lényeges átalakítás nélkül használhatta. Az időt mutatta így a környezete. Napkeltére napnyugta, napnyugtára napkelte, újholdra újhold, nyárra ősz, tél, tavasz, újra nyár - évre év - következett. Mindenki tudta, hogy ha sötétedni kezd, jó lesz hazafelé indulni, ha hűvösek a nappalok, hamarosan leesik a hó. Az sem okozhatott túlságosan nagy gondot, hogy északon rövidebb volt a nyár, mint délebbre, hiszen erősen a szülőhelyéhez kötődvén ki-ki nem is nagyon tudhatta, hogy a világ más tájain másképpen fordulnak az évszakok. A csillagok járásának szabályosságát is réges-rég felismerték eleink. A természet a csillagokkal kijelölte az esztendőt, a Hold nagyjában a hónapokat, a Nap pontosan a napokat. Az emberre szinte csak a napkeltétől napkeltéig tartó idő egyenletes felosztása maradt. Néhány évezred alatt megszülettek a napórák, humokórák, vízórák, a mechanikus és az elektromos, majd az atomórák - ez utóbbiak pontatlanságát évezredek alatt is csupán másodpercekre tehetjük immár.

Valami még gondot okozott eleinknek. Legfőképpen az, hogy a Nap és a Hold járása nem "igazodott" egymáshoz. Hogy is igazodott volna, mikor - ma már pontosan mérnek eszközeikkel a tudósok - egy esztendő hossza 365 nap 5óra 48perc és kerkítve (!) 45,97 másodperc. Egy holdhónap 29 nap 12 óra 44 perc és - ugyancsak kerekítve - 16,35 másodperc. Az sem könnyítette eleink dolgát, ha holdhónapban próbálták meghatározni az esztendőt. Mert egy év nem több és nem kevesebb mint kereken 12,367 holdhónap. Ugyanazzal a gonddal találkoztak az évezredekkel előttünk élők, mint mi, amikor - nézzük meg egy colstok két oldalának jelöléseit! - például 8 centimétert colban vagy 8 colt centiméterben akarunk kifejezni, vagy ha arra kérjük a bankot, adjon 8 forintunkért dollárt vagy 8 dollárunkért forintot.

"A holdhónap napokra való számítása jelentette a legkisebb nehézsé-get - írta Hahn István a Naptári rendszerek és időszámításunk című könyvecskéjében. - Kiindulva a holdhónapok 29 nap 12 óra 44 perces átlagából, váltakozva 29 és 30 napos hónapokat kaptak. A havonkénti 44 perces többlet egy évben körülbelül 9 órát tett ki, s ez 8 év alatt 72 órára, az az 3 napra növekedett. Így egyes hónapoknak bizonyos években való egynapos meghosszabbításával elérték a gyakorlati szempontból kielégítő pontosságot. Nagyobb nehézséget jelentett a napév és a holdhónap egyeztetésének feladata. Egy napév durva megközelítésben 12 holdhónapnak felel meg. De ez a megfigyelés már néhány év alatt csak hozzávetőleges értékűnek bizonyult: a hiba ugyanis évenként több mint 11 napot ért el. Ezen eltérés okozta nehézségeket háromféle módon lehet megoldani. Vagy bizonyos években a 12 holdhónaphoz egy tizenharmadikat (szökőhónapot) iktattak be, és ily módon a Hold járását hozzáigazították a napévhez: így jöttek létre a lunaszoláris naptári rendszerek. Vagy lemondtak a termelőmunka szempontjából amúgy sem jelentős holdfázisok figyelembevételéről, és csupán a Nap járásának alapján határozták meg az időegységeket: ezek a szoláris naptárak: amelyekben az év napjai számának meghatározása okozott nehézségeket. Végül - főként erős nomád hagyományokkal rendelkező környezetben - lehetséges a Nap járásától függetlenül, tiszta holdévekkel is számolni (lunéris naptár). Az ókorban a babiloni, az ezen alapuló görög és zsidó naptárak, a Caesar előtti római naptár és a tőlük függetlenül a kínai naptár mind lunaszoláris jellegűek voltak. Szoláris volt az egyiptomi, a Caesar reformja után létrejött római naptár is, amely a ma érvényes naptári rendszerek nagy részének is alapja. Lunáris naptár az, amelyet Mohamed írt elő az iszlámot valló népek számára".

Az említettekhez hasonlóan küzdöttek - és küzdöttek meg - a nap - hónap - év egyeztetésével más világrészek fejlett régi kultúrái. De maradjunk Európában és itt is Rómában, ahol az időszámításunk kezdete előtt 100 és 44 között élt hadvezér, Julius Caesar megszüntette a ma is használt naptárunk elődjének a legnagyobb akkori hibáját. (Azt persze nem tudhatta, hogy uralkodása időszámításunk kezdete vagy Krisztus születése előtt mikor kezdődött, hiszen naptárunk kezdő pontját jóval később visszamenőleg állapították meg az évek számlálásával foglalkozó szakemberek. Ma már azt is tudjuk, hogy Jézus időszámításunk kezdete előtt - képtelenségnek hangzik, de formálisan úgy is mondhatjuk, hogy saját születése előtt - vagy 7-ben, vagy 6-ban látta meg a napvilágot.) A császár ezzel a feladattal megbízott tudósok számításai alapján elrendelte, hogy az i.e. 46. év legyen 445 napos. Ezzel megszüntették a régi naptár pontatlanságát. Akkorra már három hónapnyira halmozódott a Nap járása szerinti esztendő és a rómaiak naptára mutatta év közötti különbség.

A császárról Julianus-naptár nevet kapott új időszámítási rendben az is benne volt, hogy az elkövetkezendőkben minden negyedik esztendő - a szökőév - egy nappal hosszabb a többinél, vagyis nem 365, hanem 366 napos.

Teltek-múltak az évek (meg a szökőévek), és kiderült, hogy a Julianus-naptár sem eléggé pontos. Hiszen az év nem 6 órával, hanem csupán 5 óra 48 perc és kereken 46 másodperccel hosszabb 365 napnál. Márpedig négyszer 5 óra 48 perc és 46 másodperc 24 óránál kevesebbet tesz ki. Azaz a szökőév nem pontosan egy esztendő és egy nap, hanem annál néhány perccel rövidebb.

Az újabb időeltolódást látva IV. Sixtus pápa 1474-ben megbízta a kor híres csillagászát, a Mátyás király udvarában is dolgozó Regiomontanust, hogy "zökkentse helyére az idő kerekét". A tudós azonban váratlanul meghalt, a naptárreform nem valósult meg.

    XIII. Gergely bronzszobra

                                           Fotó: Kincses Kalendárium 1998

Újabb évszázad telt el, amikor XII. Gergely pápa - ugyancsak híres tudósok számításai alapján - elrendelte, hogy 1582. október 4. után azonnal október 15 következzen. Ezt, szintén az elrendelőjéről elnevezett Gergely-naptárt nem mindenki fogadta el. Nem fogadták el pédául Oroszország egyházi vezetői - ezért eshetett meg az a furcsaság, hogy a modernizált időszámítású szovjet korszakban az októberi forradalomról november 7-én emlékeztek meg. Hasonlóképpen bonyodalmakat okozhat az, hogy - mondjuk - a zsidók vagy a muzulmánok naptára nem időszámításunk kezdetének pillanatában kezdődik. Például a mi naptárunk szerinti 1950-ben a zsidó időszámítás szerint már 5711. évet köszöntötték, a muzulmánok 1421. esztendeje pedig a mi 2000. évünkben kezdődött el. XIII. Gergely azt is elrendelte, hogy a szokásos, négyévenkénti szökőévek közül a 100-zal oszthatók legyenek ismét "normális" évek - kivéve azokat, amelyek 400-zal is oszthatók. Vagyis a 400-zal is osztható 1600, 2000, 2400, 2800 szökőév, de a 400-zal nem, csak 100-zal osztható 1700, 1800, 1900, 2100, 2200, 2300 csupán 365 napos esztendő.

A naptárunk azonban még ezután a finomítás után sem tökéletes. Emlékezzünk az év "pontatlan" - 365 nap 5 óra 48 perc és kerekítve 45,97 másodpercnyi - hosszára! Néhány ezer esztendőnként egy-egy 365 napos évet szökőévre kell majd cserélni, és viszont. Ez a finomítás persze már nem a ma élők gondja.                                                               

 

   A Nap köve néven ismert azték  kalendárium

 Forrás: Kincses Kalendárium 1998.              Tamm Barna

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: A NAPTÁR!
Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány - © 2008 - 2026 - rugyecskek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat