Magyar királyok, Erdély fejedelmei,

             Magyarország kormányzói és

                    köztársasági elnökei

Tömör megfogalmazásban az olvasó elé tárjuk a magyar államalapítástól (1000), I. (Szent) István trónra lépésétől kezdődően királyaink, továbbá az erdélyi fejedelmek, valamint Magyarország kormányzóinak és köztársasági elnökeinek az ország érdekében - vagy annak ellenére - véghezvitt cseleke- deteit. Arra törekedtünk, hogy múltban jelentős uralkodóink közül vala- mennyiről megemlékezzünk.

Árpád-házi királyaink mindnyájan szerepelnek az itt következőkben, vala- mint felsoroltuk az idegen uralkodóházakból való királyainkat csakúgy, mint az ország kormányzóit.

Az erdélyi fejedelmek közül viszont csak azokról a nagy egyéniségekről ír- tunk, akik kiemelkedtek a többiek közül. Ám hogy akár csak egyikük nevére se emlékezzünk, ezt nem engedhetjük meg sem magunknak, sem az olvasónak. Éppen ezért felsoroljuk nevüket és azt, meddig uralkodtak.

Az uralkodók tetteinek részletező leírása 1944. október 16. napjával ér vé- get, amely napon Horthy Miklós kormányzót zsarolással lemondásra kény- szerítették.

A Magyar Népköztársaság, majd a Magyar Köztársaság elnökeiről - mivel történelmileg igen közel vannak hozzánk - csupán " névsorolvasást" talál az olvasó, Tildy Zoltántól kezdve Göncz Árpádig bezárólag. Íme a felsorolás:

I. (Szent) István (1000-1038). Orseoló Péter (1038-1041). Aba Sámuel (1041-1044). Orseoló Péter (1044-1046). I. Endre (1046-1060). I. Béla (1060-1063). Salamon (1063-1074). I. Géza (1074-1077). I. (Szent) László (1077-1095). Könyves Kálmán (1095-1116). II. István (1116-1131). II. (Vak) Béla (1131-1141). II. Géza (1141-1162). III. István (1162-1172). II. László (1162-1163). IV. István (1163-1165). III: Béla (1172- 1196). Imre (1196-1204). III. László (1204-1205). II. Endre (1205-1235). IV. Béla (1235-1270). V. István (1270-1272). Kun László (1272-1290). III. Endre (1290-   1301).

(Premis) Vencel (László) (1304-1305). (Wittelsbach) Ottó (1305-1307). I. (Anjou) Károly (Róbert) (1307-1342). (Anjou) Nagy Lajos (1342- 1382). (Anjou) Mária (1382-1395). (Anjou) (Kis) Károly (1385-1386). (Luxemburgi) Zsigmond (1387-1437). (Habsburg) Albert (1437-1439). (Jagelló) Ulászló (1440-1444). Hunyadi János, kormányzó (1446-1453). V. (Habsburg) László (1453-1457). I. (Hunyadi) Mátyás (1458-1490). II. (Jagelló) Ulászló (1490-1516). II. (Jagelló) Lajos (1516-1526). (Szapolyai) János Zsigmond (1526-1540).

I. (Habsburg) Ferdinánd (1526-1564). I. Miksa (1564-1576). I. Rudolf (1576-1608). Bocskai István fejedelem (1605-1606). II. Mátyás (1608-1619). II. Ferdinánd (1619-1637). Bethlen Gábor, Erdély fejedelme (1613-1629). választott király (1620-1621). III. Ferdinánd (1637-1647). IV. Ferdi-nánd (1647-1654). I Lipót (1656-1705). II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejede- lem (1705-1711). III. Károly (1711-1740). Mária Terézia (1740-1780).       II. József (Kalapos király) (1780-1790). II. Lipót (1790-1792). I. Ferenc (1792-1835). V. Ferdinánd (1835-1848). Kossuth Lajos kormányzó elnök (1848.okt-1849.máj). I. Ferenc József (1848-1916). IV. Károly (1916-1919). Károlyi Mihály gróf, köztársasági elnök (1919.jan.-márc.21.). Magyar Tanácsköztársaság, a Forradalmi Kormányzótanács tagjai, népbiztosok pro- letárdiktatúrája (1919.márc.21.-aug.1.). Nagybányai vitéz Horthy Miklós, a magyar királyság kormányzója (1920-1944.okt.16.).

A felsorolásban nem szerepelt erdélyi fejedelmek: Izabella királyné, II. János özvegye (1541-1551). Báthory István (1571-1586). Báthory Zsigmond először (1586-1597). Báthory Zs. másodszor (1598-1599). Báthory András (1598-1599). Báthory Zs. harmadszor (1601). Báthory Zsigmond negyedszer (1601-1602). Székely Mózes (1603). Rákoczi Zsigmond (1607-1608). Báthory Gábor (1608-1613). Brandenburgi Katalin, Bethlen Gábor özvegye (1629-1630). Bethlen István (1630). I. Rákóczi György (1630-1648).  II. Rá- kóczi György (1648-1660). Rhédey Ferenc (1657-1658). Barcsay Ákos (1658-1660). Kemény János (1681-1682). I. Apafi Mihály (1661-1690). Thö- köly Imre (1690).

Köztársasági Elnökök: Tildy Zoltán (1946-1948). Szakasits Árpád (1948-1950). Rónai Sándor (1950-1952). Dobi István (1952-1967). Losonczi Pál (1967-1986). Németh Károly (1986-1988). Straub F. Brúnó (1988-1989). Szűrös Mátyás (1989-1990). Göncz Árpád (1990-).

I. (Szent) István (1000-1038).

Apja, Géza fejedelem és édesanyja, Sarolt szándéka szerint népét és országát rávezette a nyugati kereszténység útjára. 996-ban feleségül vette gizellát, a bajor fejedelem leányát. 1000-ben, dec.25-én a II. Szilveszter pápától kért és kapott koronával királlyá koronázták Székesfehérvárott. A nyugati műveltség és kereszténység elterjesztése érdekében megszervezte a veszprémi, a pécsi, a győri, az egri és a váci püspökségeket, Esztergomban és Kalocsán pedig érsekséget alapított. Pannonhalmán, Pécsváradon, Bakonybélen, Zalaváron bencés apátságot alapított. Megnyitotta a nyugat- ról hazánkon át Jeruzsálembe vezető zarándokutat. Sorra leverte a kereszténység ellen lázadó pogány főurakat (Ajtony 1008-1028), és leverte az ország ellen támadó II. Konrád német-római császárt (1030), akivel békét kötött (1031). Fia, Imre herceg halála után Orseoló Pétert jelölte utódjaként. Élete hátralévő éveiben megszervezte és fejlesztette a várme- gyerendszert s az egész országot behálózó közigazgatást. A társadalmi éle- tet két törvénykönyvében (büntetőtörvények, kánonjogi szabályok) jogilag is szabályozta.

                   

                       I.(Szent István)

 Orseoló Péter: (1038-1041).

Orseoló Ottó velencei doge és I. (Szent) István nővérének fia. Uralkodása három esztendeje belviszályokkal telt el. Az Aba Sámuel pártján álló tábor végül 1041-ben elűzte.

Aba Sámuel: (1041-1044).

I. (Szent) István király húgának, Saroltnak a férje. Rövid uralkodásának ideje belviszályokkal, erőgyűjtéssel volt terhes. Az elűzött és ellene a III. Henrik német-római császárral szövetkezett Orseolo Péter a ménfői csatában (1044) legyőzi. Írásos feljegyzések szerint ő alapította 1042-ben Abasáron a bencés kolostort.

Orseolo Péter: (1044-1046).

Német és itáliai kísérete, idegenszeretete és fényűző életmódja, valamint a magyar oligarchák háttérbe szorítása miatt összeesküvést szőttek ellene, amellyel párhuzamosan pogány lázadás tört ki. Menekülése közben elfogták és megvakították. A trónon utóda, I. Endre fogságában halt meg.

I. Endre: (1046-1060).

A hajdani pogány lázadó, Vazul fia. A belső rendet igyekezett helyreállíta- ni. Trónra lépésének első cselekedeteként leverte a Vata által vezetett pogány lázadást. Később, a Vértes hegységnél és Pozsonyban visszaverte (1051-1052) III. Henrik német-római császár országunk elleni támadását. A trónjára törő öccse, Béla ellen vívott csatában esett el.

I. Béla: (1060-1063).

Mivel I. Endre saját fiát, Salamont jelölte utódjául, ezt I. Béla nem tűrhet- te, lengyel segédcsapatokkal előbb legyőzte bátyját, majd annak halála után királlyá koronáztatta (1060) magát. Leverte a Vata fia, János által vezetett pogány lázadást.

Salamon: (1063-1074).

I. Endre fia, akit 1058-ban koronáztak meg, a trónt csak apja, I. Béla halála után foglalhatta el. Uralkodása kül- és belhoni háborúk jegyében telt el. A mogyoródi csatában (1074) vereséget szenvedett a rá támadó unokatestvéreinek - László, Géza és Lampert - seregétől. Sógorához, IV: Henrik német királyhoz menekülve segítségét kérte, de a hadjárat nem járt sikerrel. Noha 1080-ban kibékült I. László királlyal, ám az óvatosságból a visegrádi toronyba záratta. Az 1083. évi szabadulása után besenyő sereggel tért vissza bosszút állani (1085), de hatalmát visszaszerezni nem tudta. A besenyő sereggel 1087-ben Bizáncba tört be, ahol végleg nyoma veszett. A legenda szerint koldusként tűnt fel Székesfehérvárott, a székesegyház előtt kéregetve.

I. Géza: (1074-1077).

I. Béla király fia. 1074-ben Lászlóval és Lamperttel együtt a mogyoródi csatában fellépett Salamon ellen. Királlyá 1075-ben koronázták meg. Dukasz Mihály bizánci császártól koronát kapott ajándékba, amelyet a II. Szilveszter pápa által adományozott koronával forrasztottak össze.

I. (Szent) László: (1077-1095).

Külpolitikájában a német-római császársággal szemben a római pápa ol- dalára állt. I. Béla fiaként már Salamon, majd Géza alatt a bihari és a nyitrai kerületekben hercegként kóstolt bele az országvezetésbe.  Ker-les határában szétverte a Kelet-Magyarországba és Erdélybe törő bese-nyő seregeket. Törvényeivel a magántulajdont védte, szabályozta a per-rendtartást, megszilárdította a belső jogrendet és biztonságot. A szabolcsi zsinaton (1092) személyesen elnökölve érvényt szerzett a pa-pi cölibátus betartásának, határozatot hozatott a pogány temetők fel- számolására, a gazdasági erőforrások biztosítására (sóvámok, sópén-zek, bányajövedelmek), István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt szentté avattatta, megalapította a zágrábi püspökséget, a somogyvári és a szentjóbi apátságot.

 

                    I. (Szent) László.

1089-91-ben meghódította tengermelléki Ó-Horvátországot. III: Béla. király 1192-ben III. Coelesztinusz pápasága idején szentté avattatta. Alakja köré kiterjedt legendakör fonódott: a pogányok ellen harcoló ke-gyes lovagkirály, Erdély patrónusa, a sziklából vizet fakasztó vezér stb. Nagyváradi sírja zarándokhellyé vált. Minden év június 27-én reá emlé-kezik az ország népe.

Könyves Kálmán: (1095-1116).

I. Géza király fia. Királlyá koronázása előtt Nagyváradon püspöki méltó-ságot töltött be néhány évig, mígnem, hogy I. László letaszítsa a trónról, Lengyelországba szökött, s ott sereget gyűjtött. I. László, tudomást szerezve erről, bizalmas embereit küldte hozzá, hogy lebeszélje tervé-ről. Kálmán a rábeszélésnek engedve, feloszlatta seregét. Trónra lépése után meghódította Horvátországot és Dalmáciát (1102), de meghagyta önkormányzataikat, csupán adófizetővé és - háború esetén- szövetségesekké téve őket. Öccse, Álmos herceg többször föllázadt el-lene, ezért őt és kiskorú unokaöccsét, Béla herceget megvakíttatta. Pá-pabarát politikát folytatott, lemondott a püspökök kinevezési (inveszti-túra) jogáról. I. László nevét tilos vol előtte kiejteni. Szent István-kul-tuszt kezdeményezett és tartott ébren haláláig. Hartwik püspökkel kie-gészítette (1102) a Szent István-legendát. Műveltségpártolása miatt a "Könyves" előnevet érdemelte ki. A szabolcsi zsinat határozatát, amely a papi cölibátusra vonatkozott, következetesen végrehajtotta és kije-lentette: "Boszorkányok pedig nincsenek, így szó se essék róluk".

II. István: (1116-1131).

Könyves Kálmán fia még nincs 16 éves, mikor trónra lép, s háborúba ke-veredik Velencével (1116-1118), s a küzdelemben alulmarad. Sorra elve-szíti a dalmáciai városokat is. Uralkodásának ideje állandó háborúskodá-sok között telik el: Csehországgal, Lipót osztrák herceggel (1118-1121), Haliccsal (1123), Bizánccal (1129). Közben egyre gyötri a gond: vele kihal az Árpád-ház. Halála évében közlik vele: életben van Álmos fia, Bé-la Béla herceg, akit még apja Könyves Kálmán vakíttatott meg. Még éle-tében megnősíti és utódjául jelöli Bélát.

II. (Vak) Béla: (1131-1141)

Vak Béla felesége - Uros szerb nagyzsupán Ilona nevű leánya - bőven ellátta királyi férjét tanácsokkal, s ebbe apja is belesegített. Elsőként a Könyves Kálmán által el nem ismert és törvénytelennek nyilvánított Bo-risz nevű orosz herceggel kellett leszámolnia, aki lengyel segítséggel trónkövetelőként lépett fel. Előzőleg azonban Aradra országgyűlést hí-vott egybe, s útközben hívei bizalmasan kikérdezték a főurakat: ki szeretné inkább Boriszt látni a trónon? Aradra érve 68 főúr legyilkolt holtteste került az aradi sáncárkokba. Béla következetesen építette ki hatalmát, legyőzve Velencét, majd a Balkánon több tartományt elhódí-tott Bizánctól.

II. Géza: (1141-1162).

II. Vak Béla fia. Nagykorúságáig (1146) Ilona anyja és Belos bán uralko-dott helyette. Háborút kellett viselnie a trónkövetelő Borisz herceggel (1146), Henrik osztrák őrgróffal, Vlagyimir halicsi fejedelemmel (1152), a bizánciakkal (1155-56) és másokkal. Külpolitikájában Barbarossa Frigyes révén a német, 1158 után pedig Lukács esztergomi érsek hatására a pápabarát, ill. a francia-normann hatás érvényesült. Erdélybe szászokat telepített.

III. István: (1162-1172).

II. Géza fia. A bizánciak által támogatott II. László ellenkirály 1163-ban meghalt, majd megverte IV. István ellenhadait. Ennek halála (1165) után Mánuel bizánci császár István testvérét, Bélát léptette fel ellene, ám III. István Bizánccal szemben visszafoglalta Dalmáciát.

II. László: (1162-1163).

II. Béla fia, aki 1158-tól Bizáncban él. II. Géza halála után Mánuel bizán-ci császár ellenkirályként léptette fel.

IV. István: (1163-1165).

II. Béla király fia. Bátyja II. Géza elől Mánuel bizánci császár udvarába menekült, aki III. Istvánnal szemben ellenkirályként lépett fel.

III. Béla: (1172-1196).

II. Géza fia, aki 1163-tól Bizáncban nevelkedett. Bátyjának, III. Istvánnak a halála után lépett trónra. Mánuel császár haláláig Buzánc szövetségese volt: 1180 után azonban elfoglalta a Szerémséget és Dal-máciát. Pápabarát politikát folytatott, hazánkba fogadta és letelepítette a ciszterci rend tagjait. Uralkodása idején fellendűlt a gazdasági és kul-turális élet, tucatjaival épültek a templomok, kolostorok, paloták.

Imre: (1196-1204).

III. Béla király és Chatillon Anna fia. Apja már 1182-ben megkoronáztat-ta, majd 1194-ben rábízta a horvát és dalmát részek kormányzását. Uralmát öccsével, a trónjára törő Endrével szemben megerősítette (1200), majd meghódította Szerbiát és Bulgária egy részét, felvéve Szerbia és Bulgária királya címet. Újból fellázadt öccsét elfogatta, fiát, királlyá koronáztatta, de nem tudta megakadályozni II. Endre trónra lépését.

III. László: (1204-1205).

Imre és Aragóniai Konstancia Fia. Uralmát II. Endrével szemben nem tudta érvényesíteni. Megkoronázása utáni évben oltalomért Lipót oszt-rák herceghez menekült.

II. Endre: (1205-1235)

III. Béla és Chatillon Anna, antiochiai hercegnő fia. Első feleségét, Gert-rúdot halicsi hadjárata (1213) idején a főurak megölték (lásd: Katona József: Bánk Bán c. drámáját). Második házassága (1215) bizánci trón-viszályokba és keresztes hadjárat vezetésébe kényszerítette. Hatalmának megszilárdítása érdekében birtokok adományozásába és pénzjövedelmek bérbeadásába kezdett, ám ezekkel túlzásba esve, elszegényedett. A szerviensek (a király szolgálatára kijelőlt nemesek) követelésére 1222-ben kiadta az Aranybullát, majd a beregi egyezmény-ben 1223-ban az egyházi nagybirtokosok követeléseit kellett teljesíte-nie.

IV. Béla: (1235-1270).

II. Endre és Gertrúd fia, aki jelen volt anyja megöletésénél. Apja 1214-ben megkoronáztatta, és rábízta Szlavónia és Erdély kormányzását. Hercegként ő fogadta be a Balkán-hegységi őshazájukból észak felé vándorló vlachok (oláhok) első csoportjait, akik nomád életet élvén Erdély királyi havasait vették bérbe, disznótizedet és juhötvenedet fi-zetve a királynak. Az országba özönlő tatárokkal Muhinál (1241. április) ütközött meg, és súlyos vereséget szenvedve, maga is nehezen mene-kült meg. Az osztrák Frigyes herceg csak három magyar vármegye elzá-logosítása után engedte szabadon. A tatárok kivonulásáig Dalmáciában, Rau várában nyert menedéket. Hazatérve várakat építtetett, a városo-kat kőfalakkal vette körül, hogy ellent tudjanak állani a tatárok (mongo-lok) újabb támadásainak. Országosan megszervezte az önkormányzati rendszert, s a táblabíróságok kiépítésével az igazságszolgáltatást erősí-tette. Az országból kiűzött kunokat újból behívta és letelepítette. Havas-alföldön otthont adott a Johannita rendnek a katolicizmus erősítésére Fi-át 1245-ben megkoronáztatta és összeházasította Kun Erzsébettel. Fri-gyestől visszaszerezte a három elzálogosított vármegyét (1246), s ural-kodásának utolsó éveiben súlyos harcokat vívott II. Ottokár cseh király-lyal, majd fiával. IV. Béla királyt második honalapítóként is tiszteljük.

V. István: (1270-1272).

IV. Béla és Laszkarisz Mária fia. 1245-től Horvátország és Dalmácia kirá-lya, 1258-tól Stájerország kormányzója, 1261-től Erdély hercege, aki e minőségben törvényben hírdette ki: vlach (oláh) pásztorokat főurak nem fogadhatnak legeltetésre Erdély havasaira, csakis a király. Trónra lépése után a Felvidékre támadó II. Ottokárt a mosoni csatában, 1271-ben legyőzte. Uralkodása alatt felesége, Erzsébet révén erősödött a kun be-folyás.

IV. (Kun) László: (1272-1290).

V. István fia. A kunokra támaszkodott, de a főurakkal és az egyházi vezetőkkel szemben nem tudta megszilárdítani hatalmát. Végül is meg-kellett küzdenie az életére és uralmára törő kunokkal. A Borsák által felbérelt kunok ölték meg.

III. Endre: (1290-1301).

Az utolsó Árpád-házi magyar király. Morosini Tomasinnak és II. Endre u-tószülött fiának, Istvánnak (1236-1271) a fia. A köznemességgel és a főpapsággal szövetkezve igyekezett megtörni a főurak hatalmát. A Habsburgokkal vívott küzdelmét a hainburgi béke (1291) zárta le. Ettől kezdve Habsburg-barát politikát folytatott. Első felesége halála után fe-leségül vette Habsburg Margitot. Halálával (1301. január 14.) kihalt az Árpád-ház.

                        KIRÁLYOK KÜLÖNBÖZŐ HÁZAKBÓL

(Premisl) Vencel (László): (1304-1305).

Uralkodóházának utolsó sarja. Mint magyar király képtelen volt valamit is tenni a kiskirályokká nőtt oligarchákkal (hatalmaskodó főurak) szemben. 1305-ben Ottó bajor herceg javára lemondott a cseh trónról, majd meggyílkolták.

(Wittelsbach) Ottó: (1305-1307).

Henrik bajor herceg fia, anyja révén IV. Béla király unokája. Az Árpád-ház kihalása után a Kőszegiek segítségével került a trónra. Kán László erdélyi vajda 1307-ben elfogatta és lemondatta a magyar trónról. Haza-térve azonban haláláig viselte a magyar királyi címet.

I. (Anjou) Károly (Róbert): (1307-1342).

Martell Károly (V.István leszármazottja) és Habsburg Klementina fia. Lé-nyegében 1301-től magyar király, de a főurak többsége csak 1307-től is-merte el királyának. A szent koronát 1310-ben tették fejére. Uralkodását a hatalmasok - Abák, Csákok, Kőszegiek, Borsák - letörésével kezdte, megszilárdítva a közrendet, megerősítve a közigazgatást és a központi királyi hatalmat.

 

              I. (Anjou) Károly (Róbert).

A pénzügy megszilárdítására kamarákat szervezett, s bevezette a ka-mara haszna nevű adót. A bányászatot (arany, ezüst, színesfém stb.) állami monopóliummá tette. Jó, értékálló arany- és ezüstpénzt veretett. Külpolitikájában a cseh és lengyel udvar felé puhatolózott, és szövetséget kötött velük (visegrádi összejövetel). Temesvárról Viseg-rádra tette át az ország fővárosát. Francia mintára - Európában másodikként - megalapította a Szent György lovagrendet.

I. (Anjou) Nagy Lajos: (1342-1382).

I. Károly és Loktek Erzsébet fia. Nagybátyja, Nagy Kázmér halála után lengyel király. Becsvágyó, harcias, lovagkirály típusú uralkodó volt. Összesen 16 hadjáratban vett részt, ezzel méltán érdemelve ki a "Nagy" alőnevet. Öccse, Endre herceg megölése miatt vezetett hadjára-tot Nápoly ellen, 1350-52-ben pedig a nápolyi korona megszerzéséért folytatott csatát sikerre vitte. Egész Európát átfogó diplomáciai tevé-kenységet folytatott. Országát és kapcsolt részeit szilárd alapokon nyugvó nagyhatalommá tette. Ebben segítségére volt a titkos kancellá-riának (1374) felállítása, a pécsi egyetem (1367) megalapítása, törvény-könyvében (1351) kimondta a nemesség egyazon jogállását, s bevezet-te az ősiség törvényét az adókilenceddel együtt.

(Anjou) Mária: (1382-1395).

I. (Nagy) Lajos és Erzsébet leánya, 1385-től Luxemburgi Zsigmond fele-sége. Uralkodását trónviszályok jellemezték.

(Anjou) (Kis) Károly: (1385-1386).

1381-1386-ban nápolyi királyként is uralkodott. Lajos durazzói herceg fia. Nagy Lajos udvarában nevelkedett, a nápolyi trónt magyar segítséggel foglalta el. Magyar királlyá történt megkoronázása után a Garai-párt és Erzsébet királyné meggyilkoltatta.

(Luxemburgi) Zsigmond: (1387-1437).

IV. Károly császár és cseh király második fia. Mária királyné férjeként került a magyar trónra, 1387-1437 között német-római császár is. A török terjeszkedésnek támadó háborúkkal igyekezett ellenállni, de számára vesztes nikápolyi csata (1396) után Havasalföld, Bosznia, Szer-bia megerősített "körgyűrűjével" próbálta feltartóztatni a török támadá-sokat. Galambóc ostrománál (1428) újabb vereséget szenvedett. A bá-rók lázongásait sikerült 1403-ban letőrnie. Cillei Borbálát 1405-ben vette feleségül. A hadsereget átalakítva megteremtette a telekkatonaságot és a megyei bandériumokat. Külpolitikában a legnagyobb sikere a kon-stanzi zsinat (1417) létrehozása volt, amely megszüntette az egyház-szakadást. A husziták elleni fellépését nem koronázta siker. Pozsonyi, tatai és budavári (Friss Palota) építkezéseiből alig maradt fenn valami.

(Habsburg) Albert: (1437-1439).

Zsigmond császár veje: 1438-tól cseh király is. Magyarországon a hatal-mat - helyette - a főurak gyakorolták. Politikai szerepet egyáltalán nem játszott. Utószülött fia a későbbi V. László magyar király.

I. (Jagelló) Ulászló: (1440-1444) 

II. Ulászló lengyel király fia, aki választás útján került a magyar trónra, a csecsemő V.László ellenfeleként. Uralmáta a Habsburg-párttal szemben képtelen volt elismertetni. Ennek következtében három éven át dúlt a polgárháború az országban. A török ellen indított várnai csatában esett el.

Hunyadi János, kormányzó: (1446-1453).

I. Ulászló híveként erdélyi vajda (1441-1446), majd a várnai csatából megmenekülve, V. László kiskorúsága idején kormányzóvá választották.

              Hunyadi János, kormányzó.

A török ellen sok sikeres ütközetet vezetett, de Rigómezőnél (1448.okt. 18-19.) vereséget szenvedett. Hatalma megerősítésén fáradozva hosszú harcokat vívott a Cilleiekkel, a Habsburgokkal, III. Frigyes császárral, Brankovics Györggyel és főleg a Felvidéket uralma alá hajtani akaró Jan Jiskra (Giskra) cseh zsoldosvezérrel. V. Lászlótól besztercei grófi címet kapott. Nándorfehérvárnál 1456. június 21-22-én győzelmet aratott a török felett, bevéve a várat. A győzelem után pestisjárvány áldozata lett. A nándorfehérvári diadal emlékére a pápa elrendelte a déli harangszót.

V. (Habsburg) László: (1453-1457).

Albert császár és király utószülött fia. 1440-1457 között cseh király is. A tényleges hatalmat sem Magyarországon, sem Csehországban nem gyakorolta. A Hunyadi László kivégzése után kitört lázadás miatt előbb Bécsbe, majd Prágába menekült.

I. (Hunyadi) Mátyás: (1458-1490).

Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet második fia. Bátyja, Hunyadi László kivégzése után a Cillei család fogságába került. Előbb Bécsben, majd Prágában őrizték. Királlyá választása (1458. január 24.) után a mellé kormányzónak kinevezett Szilágyi Mihályt a török ellen Délvidékre küldte, majd leverte és leszerelte III. Frigyes Német-római császárt, aki a Garai-Újlaki-Szilágyi szövetséget kívánta a nyakába ültetni. Felszámolta a Felvidéken dúló huszita csapatokat (1458-65), majd a Frigyestől visszaszerzett szent koronával 1464-ben megkoronázták. Erős központi kormányzatot szervezett, értékálló pénzt (1467) veretett és új adónemeket (koronavám, királyi kincstár adója, rendkívüli adók, pl. küszöbadó, kéményadó stb). vezetett be. Állandó, erős zsoldos hadsereget (fekete sereg) szervezett, eközben támogatta a városokat vásárjogokkal, felélénkítve az ipart és a kereskedelmet. Leverte az erdélyi főurak, majd Vitéz János lázadását (1472). A pápa és Frigyes császár kérésére kiverte Ausztriából Podjebrád seregét, majd 1469-ben Brünnben cseh királlyá koronázták. A boroszlói béke értelmében (1474) megtartotta Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot. 1476-ban Aragóniai Beatrixszal kötött házasságot.

                           I. (Hunyadi) Mátyás.

Még ez évben elfoglalta a töröktől Szabács várát. A cseh és lengyel királlyal való megeggyezés alapján Frigyes ellen fordult és elfoglalta Alsó-Ausztriát: 1485-ben pedig bevonult bécsbe, amely második székhelyévé lett. Közép-Európa legnagyobb reneszánsz uralkodójává tette művészet- és irodalompártolása. Európa-hírű és -értékű, páratlanul becses könyvtárat létesített és alakított ki corvinái által, amely könyvtár kb. 2000-2500 darabból állt. Halála után előbb Bécsben, majd Székesfehérvárott temették el.

II. (Jagelló) Ulászló: (1490-1516).

IV. Kázmér lengyel király fia. Gyenge kezű uralkodó lévén, "Dobzse" Lászlóként is emlegették. (Dobzse magyarul azt jelenti, hogy "rendben".) Mi se vesztegessünk rá több szót...

II. (Jagelló) Lajos: (1516-1526).

Magyar és cseh király, II. Ulászló fia. A feudális anarchia visszaszorítását és a fenyegető török veszedelem elhárítását nem sikerült elérnie. A mohácsi csatából menekülve (1526. VII.) a megáradt Csele-patakban lelte halálát.

I. (Szapolyai) János: (1526-1540).

Az 1505. évtől kezdve a nemzeti párt királyjelöltje: 1511-től erdélyi vajda, aki 1514-ben Temesvárnál leverte Dózsa György seregét. II. Lajost megsegítendő, 1526-ban elindult Tordáról seregével Mohács felé, de a csata napjáig csak a Tiszáig jutott. A magyar és az erdélyi rendek 1526 novemberében magyar királlyá választották. (A másik párt viszont Habsburg I. Ferdinándot ismerte el uralkodónak, így hazánknak akkor két királya volt.) I. Ferdinánd hadaitól vereséget szenvedett 1528-ban Tokajnál, majd később török segítséggel szerezte vissza trónját. A váradi békében (1528) elfogadta, hogy halála után a Habsburgok örököljék a magyar trónt, de fia, János Zsigmond megszületésekor ezt visszavonta, s fiát nevezte ki utódjául.

                               HABSBURG-HÁZBELI KIRÁLYOK

I. (Habsburg) Ferdinánd: (1526-1564).

V. Károly öccse. II. Lajos Mohácsnál elszenvedett halála után a pozsonyi országgyűlés Szapolyai János ellenében választotta királlyá. A Habsburg-tartományok kiépítésén fáradozott. Eközben a magyar kamara és helytartóság és haditanács felállításával megvetette a Habsburg-kormányzati rendszer alapjait. 1555-ben aláírta az augsburgi vallásbékét.

I. Miksa: (1564-1576).

I. Ferdinánd fia. Uralkodásának első évei a törökkel és János Zsigmonddal folytatott harcokkal teltek. A drinápolyi békében (1568) elismerte az addigi török hódításokat, és évi 30 ezer arany megfizetésére vállalt kötelezettséget. A speyeri egyezményben kibékült János Zsigmonddal, aki Magyarország urának ismerte el. Luther reformációjával rokonszenvezett. A lengyel trón elfoglalásában (1575) Báthory István akadályozta meg.

I. Rudolf: (1576-1608).

I. Miksa fia. Egyre inkább elhatalmasodó elmebaja a kormányzásra fokozatosan alkalmatlanná tette. A protestánsok üldözése, a főurak ellen indított koholt perek, valamint a császári katonák önkényeskedő rablásai, fosztogatásai vezettek a Bocskai-szabadságharc (1604) kitöréséhez. Bocskaival 1606-ban megkötötte a bécsi békét, majd a törökkel a zsitvatoroki békét. 1608-ban öccse, Mátyás javára lemondott uralmáról.

II. Mátyás: (1619-1637).

Magyarország, Csehország királya, Ausztria főhercege, német-római császár, I. Ferdinánd unokája. Kíméletlenül üldözte a protestánsokat, rekatolizálta a Habsburg örökös tartományokat, állandó harcban állt az osztrák, a cseh és magyar rendekkel. A harmincéves háborúban leverte a cseheket (fehérhegyi csata, 1620). Hadvezére, Wallenstein, legyőzte a protestáns német fejedelmeket, a dánokat, a svédeket, de Bethlen Gábor ellenállt hódítási kísérleteinek.

Bethlen Gábor választott király: (1620-1621)

1613-1629: Erdély fejedelme. A harmincéves háborúba bekapcsolódva háborút indított a Habsburgok ellen. Kassa, majd a felvidék várainak elfoglalása után bevonult Pozsonyba, majd eljutott Bécs alá. A rendek ekkor magyar királlyá választották. A csehek fehérhegyi vereségét követően a nikolsburgi békében (1621) lemondott a királyi címről. Feleségül vette a brandenburgi választófejedelem húgát, Katalint (1626). Bethlen Gábor nevéhez fűződik az erdélyi fejedelemség felvirágoztatása és európai rangra emelése.

                     Bethlen Gábor választott király.

Gyulafehérvárott akadémiát alapított, udvara politikai, művelődési központtá vált.

III. Ferdinánd: (1637-1647).

II. Ferdinánd fia. Magyarország és Csehország királya, Ausztria főhercege, német-római császár. A harmincéves háborúban francia és svéd támadások következtében békére kényszerült. A vesztfáliai béke egy időre visszaszorította a habsburgok uralmát.

IV. Ferdinánd: (1647-1654).

Osztrák főherceg, III. Ferdinánd fia. 1653-ban német királlyá is koronázták, de még apja életében meghalt.

I. Lipót: (1657-1705).

III. Ferdinánd második fia. Magyar király, német-római császár, aki kezdettől fogva szembekerült - abszolutista törekvései miatt - a magyar rendekkel. A főurak ún. Wesselényi-féle összeesküvését kegyetlenül megbosszulta (1671). A törökök ellen 1683-ban kezdett háborút, amely a karlócai (1699) békéhez vezetett. Uralkodása idején vették vissza a töröktől Buda várát. 1691-ben kiadta az Erdély státusát szabályozó iratot (Diploma Leopoldium). Kíméletlen önkényuralma a protestánsok üldözése, Magyarország önkormányzatának felfüggesztése a Thököly-felkeléshez és a Rákóczi-féle szabadságharchoz vezetett.

II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem: (1705-1711)

I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia. Munkács várának feladása után a bécsi udvar elszakította anyjától és Csehországban, a jezsuitáknál neveltette. 1694-ben megnősült és Magyarországon telepedett le. A hegyaljai felkelést még elutasította (1697), de 1700-ban Bercsényi és a tények hatására szervezkedni kezdett. A francia királynak írott levelét a bécsi udvar elfogta (1700. nov.), s ezért őt a bécsújhelyi börtönbe zárták. Innen 1701 novemberében sikerült Lengyelországba menekülnie. Ettől kezdve Brezán vára lett a szabadságharcra felkészülés központja. Itt gyülekeztek hívei: hajdúk, jobbágyok, vele egyetértő főurak: 1703 végére az egész Tiszántúl a birtokában volt, s a nemesség is csatlakozott hozzá. 

                  II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem. 

1704. július 8-án Gyulafehérvárott Erdély fejedelmévé választották, a szécsényi-országgyűlésen pedig (1705. szept. 17.) a szövetkezett rendek vezérlő fejedelemmé kiáltották ki. A szabadságharc ideje alatt több európai uralkodóval tartott kapcsolatot, megfogalmazva a szabadságharc okát és céljait. A szatmári béke után egy ideig Lengyelországban, majd Franciaországban élt: 1717-ben Törökországba ment, ahol bujdosótársaival menedékre lelt. A török kormány 1718-tól Rodostót (ma : Tekirdag) jelölte ki számukra lakhelyül. II. Rákóczi Ferenc 1735-ben hunyt el. Hamvai 1906 óta a kassai dómban pihennek.

III. Károly: (1711-1740).

I. Lipót fia. Magyar, spanyol király, német-római császár. A szatmári béke elfogadásával zárta le a Rákóczi-szabadságharcot. A spanyol örökösödési háborúban lemondott a spanyol koronáról, de ehelyett megkapta a nápolyi királyságot, Belgiumot, Milánót és Szardínia szigetét. A töröktől 1716-18-ban visszafoglalt területeket katonai közigazgatás alá helyezte. Felállította a Helytartótanácsot, és az állandó hadsereget megszervezte. Törvényt hozatott a Habsburgok nőági örökösödési jogáról (Pragmatica Sanctio).

Mária Terézia: (1740-1780).

III. Károly leánya, Lotharingiai Ferenc felesége. Apja - a Pragmatica Sanctio elfogadtatásával - biztosította számára a trónt. Az osztrák örökösödési háborúban - Szilézia, Párma és Piacenza elvesztése árán - sikerült tartományait megöriznie és férjét, Ferencet német-római császárrá koronáztatnia. Lengyelország felosztásakor bekebelezte Galíciát (1772), és 1774-ben a töröktől megszerezte bukovinát. Az osztrák és a cseh ipar védelmében vámrendszert vezetett be, amely konzerválta a magyar agrárpiacot. Az 1764-65-ös pozsonyi országgyűlés után - mivel itt a magyar rendekkel nem tudta elfogadtatni az adóvállalást és a jobbágyi terhek csökkentését - nem hívott össze többé országgyűlést. A felvilágosult abszolutizmus szellemében hozta meg sorra rendeleteit, a többi között úrbéri rendeletében szabályozta a jobbágyok szolgáltatásait. A magyar nemesség rokonszenvét több intézkedésével elnyerte. Így azzal, hogy megszervezte Bécsben a magyar nemesi testőrséget (1760), újjáépítette a budai várpalotát, Magyarországhoz csatolta az 1412-ben Lengyelországnak elzálogosított 13 szepesi várat, továbbá Fiumét, és Budára költöztette (1777) a nagyszombati egyetemet, amelyet még Pázmány Péter alapított.

                            HABSBURG-LOTHARINGIAI KIRÁLYOK

II. József (Kalapos Király): (1780-1790).

Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc fia. A felvilágosult abszolutizmus híve. Magyarországot rendeletekkel kívánta kormányozni: nem koronáztatta meg magát, ezért "Kalapos király"-ként emlegették. A szerzetesrendeket feloszlatta, a rendi önkormányzatot megszüntette, új közigazgatást vezetett be. Rendeleteit halálos ágyán visszavonta.

II. Lipót: (1790-1792).

Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc fia. A rendi alkotmány visszaállításával engedményt tett a nemesi mozgalomnak. Véget vetett a törökkel vívott háborúnak (1791), és szembefordult a francia forradalommal (pillnitzi nyilatkozat: 1791 aug.).

I. Ferenc: (1792-1835).

II. Lipót fia, Magyarország és Csehország királya, Ausztria császára. Felvilágosodásellenes, abszolitisztikus politikát folytatott. Uralkodása alatt fojtották el a magyar jakobinus mozgalmat (1795), majd a francia forradalom és Napoleon ellen vívott harcai során vaszítette el itáliai és délnémet birtokait, s a német-római császári címéről is kénytelen volt lemondani. Leányát, Mária Lujzát I. Napoleonhoz adta feleségül. A bécsi kongresszuson (1814-15) visszakapta elvesztett birtokait. A Habsburg Birodalom Európa - a Szent Szövetség keretében - egyik vezető hatalma lett. A magyar rendek nyomására 1825-ben összehívta a reform-országgyűlések sorát.

V. Ferdinánd: (1935-1848).

Beszámíthatatlansága miatt a birodalmat nagybátyja, Lajos főherceg, Metternich kancellár és Kolowrat kancellár mint az Államkonferencia tagjai kormányozták. 1848. április 11-én szentesítette az utolsó rendi országgyűlés törvényeit. Az év december 2-án lemondott a trónról unokaöccse, I. Ferenc József javára.

Kossuth Lajos kormányzó-elnök: (1848. okt. - 1849. máj.).

1802-ben született Monokon, kisnemesi családból: 1823-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Az 1832-36-os országgyűléseken az Országgyűlési Tudósításokat szerkesztette. Ezek lázító hangja miatt 1837-ben letartóztatták, s 1840-ben szabadult. Egy év múltán megindította a Pesti Hírlapot. Írásainak hangja kiváltotta Széchenyi István támadását (Kelet Népe, 1841), amelyre Felelet című röpiratában és cikkeiben válaszolt. Az 1847 - 48-as országgyűlésen az ellenzék vezéreként Pest vármegyét képviselte. A Batthyányi-kormányban (1848. ápr. - szept.) pénzügyminiszterséget vállalt. Az elkerülhetetlen harcot látva 200 ezer újoncot és 42 millió forintot szavaztatott meg a védelemre. Javaslatára alakult meg 1848 szeptemberében az Országos Honvédelmi Bizottmány, amelynek elnöke lett. 1849. április 14-én Debrecenben az ő javaslatára mondta ki a kormány a Habsburgok trónfosztását, s ekkor Magyarország kormányzó-elnökévé választották. Augusztus 11-én lemondott és a hatalmat Görgey Artúrra ruházta át. A szabadságharc bukása után Viddinbe, majd Törökországba menekült. Ezt követően angliai, majd amerikai körutat tett a magyar nép szabadságjogai mellett agitálva. 1861-ben Olaszországba költözött. 1865-től Torinóban telepedett le, s onnan irányította a magyarországi ellenállást. A kiegyezést elítélte: 1890-ben megfosztották magyar állampolgárságától, mire több magyar város díszpolgárává választotta. Torinóban halt meg 1894-ben, majd hazahozták holttestét, amelyet a Nemzeti Múzeumban ravataloztak fel, s díszes mauzóleumban helyeztek el.

I. Ferenc József: (1848-1916)

Ferenc Károly főherceg és Zsófia bajor hercegnő fia. Ausztria császára, Magyarország királya. V. Ferdinánd lemondása és apja visszalépés után foglalta el a császári trónt. A birodalom népeinek forradalmát, az olmützi alkotmánnyal (1849) próbálta leszerelni, majd az orosz cár hadseregének segítségével leverte a magyar szabadságharcot. Az olasz és német kérdésben elszenvedett vereségek (solfernói csata: 1859 és a könnigrátzi csata: 1866) után rákényszerült a magyarokkal való kiegyezésre (1867). A dualista Osztrák-Magyar Monarchia átalakítása elől elzárkózott. Külpolitikájának előterében elsősorban a Balkán-kérdés állt.

                                             I. Ferenc József.

 A három császár szövetsége (1873) és a központi hatalmak imperialista törekvései alapvetően hozzájárultak az I. világháború (1914-1918) kitöréséhez.

 IV. Károly: (1916-1919).

Habsburg-Lotharingiai osztrák császár és magyar király - 1914-től trónörökös -, az utolsó Habsburg-uralkodó. Az első világháborús veszteségek, a nemzeti és társadalmi elégedetlenségek hatására több sikertelen békekötési kísérletet tett. 1918 novemberében lemondott Ausztria, majd Magyarország minde ügyében való részvételről (eckartsaui nyilatkozat). 1921-ben két alkalommal sikertelen kísérletet tett trónja elfoglalására. Az antanthatalmak Madeira szigetére száműzték. A magyar nemzetgyűlés 1921-ben törvényben mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását.

Károlyi Mihály gróf, Magyarország köztársasági elnöke: (1919).

Károlyi Mihály gróf 1875-ben született nagybirtokos, grófi család sarjaként. Politikai pályája során több pártnak volt tagja és vezére. 1916-ban megalakította e függetlenségi és a 48-as Károlyi-pártot, háború ellenes politikát folytatva fordult szembe Tisza István miniszterelnök háborús politikájával. 1918-októberében megalakult a Magyar Nemzeti Tanács, majd IV. Károly miniszterelnökké nevezte ki: 1919 januárjában köztársasági elnökké választották. Meghírdetve a földreformot, saját kálkápolnai birtokán kezdte a földosztást. A tömegek forradalmasodása belülről, az antanthatalmak (vyx-jegyzék) kivülről szorongatták a polgári demokratikus rendszert. A helyzetet kilátástalannak ítélve a letartóztatott kommunistákat és szociáldemokratákat kiengedte a börtönből, s átadta nekik a hatalmat, majd külföldre távozott. 1946-ban hazahívták és felajánlották neki  a párizsi magyar nagykövetség vezetését, amelyről a Rajk-per kirobbanásakor mondott le. Franciaországban, 1955-ben hunyt el. Hamvait később hazahozták.

Magyar Tanácsköztársaság: (1919. márc. 21-aug.1.).

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásával a hatalom új birtokosai létrehozták a Forradalmi Kormányzótanácsot, amelynek elnöke Garbai Sándor volt, tagjai a népbiztosok, de tényleges irányítójuk az 1886-ban született, 1916-ban orosz fogságba esett, majd kommunistává lett Kun Béla volt. Terrorja súlyos károkat okozott. A tanácskormány augusztus 1-jén lemondásra kényszerült, átadva helyét a szakszervezeti Peidl-kormánynak. 

Vitéz Nagybányai Horthy Miklós a magyar királyság kormányzója:

                                  (1920-1944. okt.15.).

1868-ban született Kenderesen, középbirtokosi nemesi családból. Tengerésztiszti iskolát végzett, majd felavatása után bejárta a világot. 1918-ban leverte a cattarói felkelést: ellentengernaggyá, majd a közös osztrák-magyar flotta főparancsnokává nevezték ki. Átmenetileg I. Ferenc József magyar király és osztrák császár szárnysegédeként is szolgált. 1919-ben a szegedi kormány hadügyminisztere, majd a nemzeti hadsereg fővezére lett. 1920-ban az ország kormányzójává választatta magát, majd megalapította a vitézi rendet. 1921-ben két alkalommal hiusította meg iv. Károly visszatérését a trónra. Belső és külső tiltakozások hatására megfékezve különítményeseinek bosszúállásait, eltávolodva a szélsőjobbtól. A nagybírtokosokra, nagytőkésekre és az úri középosztályra támaszkodva igyekezett megszilárdítani rendszerét, míg külpolitikájában a trianoni békeszerződés revíziója volt elsődleges célja. Ennek érdekében igyekezett támogatókra lelni a fasiszta Olaszországban és a nemzetiszocializmus útjára lépett Németországban. E barátság a zömében magyarok által lakott területek visszaszerzéséhez (bécsi döntések 1938-tól) és a II. világháborúba való kényszerű belépéshez vezetett. A sikertelen, háborúból való kiugrási kísérlete (1944. okt.15.) után Miklós fiának elrablásával megzsarolták, másnap Szálasi Ferenc és a nácik által kényszerítve lemondott. Rövid ideig Németországban, amerikai fogságban volt, majd Portugáliában telepedett le, 1957-ben bekövetkezett haláláig. A Magyar Tengerészek Egyesülete kezdeményezésére Horthy Miklós és felesége koporsóját, valamint fiuk Miklós hamvait tartalmazó urnát 1993. szeptember 4-én helyezték örök nyugalomra Kenderesen, a sírkert családi kápoilnájában az 56 tagú család és a mintegy 50 ezer gyászoló jelenlétében.

                                              Írta és összeállította: Bíró András.

    Forrás: Kincses Kalendárium 1994.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: MAGYAR KIRÁLYOK ERDÉLY FEJEDELMEI...
Rügyecskék Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány - © 2008 - 2024 - rugyecskek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat